két és fél versztányit rohantam, hogy utolérve odaadhassam. sikerült. az út utolsó harmadán átnyujtottam a rohanásom tárgyát. zihálva sípolt a tüdő, hangosan csapkodtak a szívbillentyűk, rozsdásan csikorogtak a végtagok, de én csak futottam. mikor megláttam kiabáltam, de hiába. "megvizült hátamon az ing"- mosolyával felszárított minden verejték cseppet... az élet(em) apró örömei.
Szavak
5 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése