Kátádix Lajos örök

Ad notam Juhász Gyula

Kátádix Lajos örök



Határozatok jöttek, mentek, te maradtál.
Emlékeimet lassan, kifakult, vanish illatú pokrócok hűlt helye beteríti,
és nem mentem utánad, hogy együtt keressük a kollégium egyre mélyebb erdejébe.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd Lajos, hogy ez hiába volt
És, hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Parókában és belső monológban
És minden hangosabb köszönésben
És minden összetépett kérésben
És egész egyetemi életemben
Élsz és kiskirálykodsz, Ááá-men!