???

van úgy, hogy. lehet olyan is, csak. de mindenek felett az értelem. a tiszta ész kritikája. de mi az, hogy tiszta? s főleg, hogy ész? a kritikáról nem is beszélve. és valóban mindenek felett a mindenek felett? lehet. és mégis mozog... mocorog valami a megismerésen innen és túl, de nem hagyja magát egykönnyen megfejteni. megfejteni? megnevezni alig lehet. pedig, ha birtokában lennék a szónak, annak a bizonyosnak, akkor valószínű, hogy nem tennék fel ennyi kérdést. kérdezni márpedig jó. kell. fontos. muszáj! mert mondják, írják, szavalják, hogy ha valamiről azt hiszed, hogy minden kérdést megválaszolva elértél a végsőkig, és nincs már több kérdésed, akkor biztos, hogy illúziokban ringatod magad. mindig marad egy kérdés. és ismerjük be, végül is ketten maradnak: Isten és a kérdés (H. B. mestertől ezúton is elnézést kérek) tisztában vagyok, hogy most nem csinálok egyebet, mint onanizálok - szellemi faszverés - de jól esik. elnézem magamnak, mert megtehetem. (még nagyképű is vagyok, egyre jobb) igazából csak próbálkozom. homály szaggatósdit játszom - játszom magammal, ennyi az egész - hogy siratni való-e azt most hagyjuk. rendszerezni kellene és volna jó. stopping the tempo. kérdéseimre válaszokat megálmodni. egy póznát, fát, virágot, embert pontosan leírni. olvasni, olvasni, olvasni... vitatkozni egy levéltár fontosságáról és szerepéről. vigasztalni és vigasztalódni tudni. és még mennyi mindent nem soroltam ide. félelmetes. majd egyszer. természetesen amikor nem lesz rá időm bepótolom. de előtte nádasba rejtőzöm, hol Péter kalauzol az életén és munkásságán keresztül. tanulni és erőt gyűjteni lopódzok, hátha egy újabb kérdés felbukkan fodortalan, csak a mélyben kavargó tavam tükrén...