2009. március 20., péntek

születésem napján

... 27 éves lettem ezelőtt tíz perccel, ha egyáltalán lehet hinni annak, a már foszlott, papírfecninek, amire a.d. 1982 március huszadikán, egy zimankós télutói napon, egy számomra teljesen ismeretlen, magát orvosnak mondó egyén, születésem időpontját feljegyezte.
életkorom számait, ha összeadom még mindig csak kilencnél tartok, ez néha meg is látszik rajtam. kétszer jártam nagycsoportba, talán innen maradt meg bennem ez furcsa, néha rám törő állapot. a kilences az egy jó szám. mágikus, ahogy még a mesékből rémlik, vagy ahogy a mondóka is megőrizte: "kilenc - kicsi likú ferenc". itt tartok most. ha lassan is, de haladok. (legalábbis úgy tűnik most, huszonhét év távlatából)
ha nem is "kávéházi szegleten", de meglepem magam valahol az urán város, még eddig fel nem fedezett tárnájában. kinn sűrű pelyhekben hull a hó, megyek és építek egy hótortát!

2008. december 2., kedd

Ármány és szerelem a JESZ előadásásban



Az előadás megtekinthető: december 6.(szombat), 19-órától, az egyetem stúdiójában.

Rendező:

Mikuli János












2008. december 1., hétfő

reggeli marathon

két és fél versztányit rohantam, hogy utolérve odaadhassam. sikerült. az út utolsó harmadán átnyujtottam a rohanásom tárgyát. zihálva sípolt a tüdő, hangosan csapkodtak a szívbillentyűk, rozsdásan csikorogtak a végtagok, de én csak futottam. mikor megláttam kiabáltam, de hiába. "megvizült hátamon az ing"- mosolyával felszárított minden verejték cseppet... az élet(em) apró örömei.

2008. november 30., vasárnap

Kátádix Lajos örök

Ad notam Juhász Gyula

Kátádix Lajos örök



Határozatok jöttek, mentek, te maradtál.
Emlékeimet lassan, kifakult, vanish illatú pokrócok hűlt helye beteríti,
és nem mentem utánad, hogy együtt keressük a kollégium egyre mélyebb erdejébe.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd Lajos, hogy ez hiába volt
És, hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Parókában és belső monológban
És minden hangosabb köszönésben
És minden összetépett kérésben
És egész egyetemi életemben
Élsz és kiskirálykodsz, Ááá-men!

2008. november 29., szombat

???

van úgy, hogy. lehet olyan is, csak. de mindenek felett az értelem. a tiszta ész kritikája. de mi az, hogy tiszta? s főleg, hogy ész? a kritikáról nem is beszélve. és valóban mindenek felett a mindenek felett? lehet. és mégis mozog... mocorog valami a megismerésen innen és túl, de nem hagyja magát egykönnyen megfejteni. megfejteni? megnevezni alig lehet. pedig, ha birtokában lennék a szónak, annak a bizonyosnak, akkor valószínű, hogy nem tennék fel ennyi kérdést. kérdezni márpedig jó. kell. fontos. muszáj! mert mondják, írják, szavalják, hogy ha valamiről azt hiszed, hogy minden kérdést megválaszolva elértél a végsőkig, és nincs már több kérdésed, akkor biztos, hogy illúziokban ringatod magad. mindig marad egy kérdés. és ismerjük be, végül is ketten maradnak: Isten és a kérdés (H. B. mestertől ezúton is elnézést kérek) tisztában vagyok, hogy most nem csinálok egyebet, mint onanizálok - szellemi faszverés - de jól esik. elnézem magamnak, mert megtehetem. (még nagyképű is vagyok, egyre jobb) igazából csak próbálkozom. homály szaggatósdit játszom - játszom magammal, ennyi az egész - hogy siratni való-e azt most hagyjuk. rendszerezni kellene és volna jó. stopping the tempo. kérdéseimre válaszokat megálmodni. egy póznát, fát, virágot, embert pontosan leírni. olvasni, olvasni, olvasni... vitatkozni egy levéltár fontosságáról és szerepéről. vigasztalni és vigasztalódni tudni. és még mennyi mindent nem soroltam ide. félelmetes. majd egyszer. természetesen amikor nem lesz rá időm bepótolom. de előtte nádasba rejtőzöm, hol Péter kalauzol az életén és munkásságán keresztül. tanulni és erőt gyűjteni lopódzok, hátha egy újabb kérdés felbukkan fodortalan, csak a mélyben kavargó tavam tükrén...

2008. november 28., péntek

tabula dementia

azt hiszem van még mit tanulnom... nem hittem volna, hogy ennyi vesződséggel jár egy blog létrehozása. pedig jár! na, de sebaj, majd csak kitanulom valahogy ezt a műfajt is vagy beleszokok, mint. ez lenne az a néhány sor, amikor csak pötyögök, mert éppen ráérő időm van. pedig, ha... ebbe most inkább nem loholom bele magam. később, talán. amikor nem lesz időm rá, kifejtem bővebben. de addig mini vakációval egybekötött, boldog és csendes államalakulás-ünnepet kívánok mindenkinek! mert megérdemeljük, ló-reál?